Amikor hazahozzuk az új kismalcunkat, valószínleg az első az lesz, hogy bemenekül az egyik sarokba, és nem is nagyon mozdul el onnan. Fontos, hogy ebben az időszakban ne piszkáljuk, ne hangoskodjunk a közelében, kerüljük a hirtelen hangokat. Először hagyjuk megismerkedni  az új otthonával, és közben megszokja a jelenlétünket és a hangunkat. Etetéskor halkan beszéljünk hozzájuk.

Később leülhetünk a ketrece mellé, kedvesen beszélhetünk hozzá, és finom falatokkal jutalmazhatjuk. A legjobb, ha van elég türelmünk ahhoz, hogy megvárjuk, amíg a kezünkből elveszi. Erre az elején elég kicsi az esély, de ha már elő-elő bújik az etesékor, akkor nyugodtan megpóbálhatjuk. Először is tegyük le a kezünket a forgácsra, rajta egy finom falattal, amit a malacunk szívesen fogyaszt. Várjuk meg, amíg előjön. Fontos, hogy ne mozgassuk a kezünket, mert a legkisebb mozdulatra is ijedten menekülhet el. Ha már az ujjunk végéről elveszi, akkor megpróbálhatjuk a falatkát úgy a kezünkre tenni, hogy ahhoz a malacnak az egyik vagy mindkét melső lábával a kezünkre kelljen állni. Ha már ez is megy, akkor úgy is tehetjük a finomságot, hogy már teljesen a kezünkre kelljen állnia, és ha sikerül, akkor biztosak lehetünk benne, hogy sikeresen "betörtük" az apróságot. Ekkor már nyugodtan kivehetjük őt. Ne rakosgassuk ide-oda, mert ez elbizonytalanthatja. Először elég ha egy helyet megszok, és utána szépen fokozatosan kiterjeszthetjük a területet a lakásban.

Nem csak a malacnak kell az emberhez szoknia, de nekünk is meg kell tanulni, hogy hogyan is kell helyesen megfogni a malacot. A legfontosabb, hogy tartsuk mindig biztos kezekkel, de ne szorítsuk erősen, hiszen rendkívűl érzékenyek.

"Ha az állatot kivesszük a ketrecből, mind a két kezünkkel fogjuk meg úgy, hogy ujjaink a hasa alatt Legyenek. SOHA ne fogjuk meg az állatot csak a lapockája fölött (mint a nyulat), vagy az egyik lábánál, mert az állatkák végtagjai a testükhöz mérten nagyon gyengék és törékenyek.Hogyha a tengerimalacot az egyik karunkra helyezzük, a másik kezünket mindig tartsuk mellette, hogy mindig meg tudjuk védeni a lezuhanástól.A tengerimalacok számára az esés végzetes lehet. A gyermekeket tanítsuk meg, hogy a tengerimalacot nagyon óvatosan, mind a két kezükkel fogják meg, és az állatot négy lábával egyszerre helyezzéj a mellükre. Még jobb, ha egy szállítókosárkát szerzünk be, megfelelően magas peremmel, amely megóvja kis rákcsálónkat a kizuhanástól.Kisebb gyermekeket arra is meg kell tanítanunk, hogy a szeretteljes nyomkodás amit a teddimaci minden további nélkül elvisel, a tengerimalacoknál nagyon szomorú következményekkel járhat. A túl erős nyomás halálos sérülések oka lehet- és a tengerimalacka ez ellen nem tud védekezni mint pl. egy kutya!" - forrás: http://www.atengerimalacokrol.eoldal.hu/